15.-16. Fejezet

 

Tizenötödik fejezet

Macy

 

Fordította: Suzy

 

Éhes szemekkel figyeltem, ahogy Nash áthúzta a fején a pólóját és a padlóra dobta.Nedvesség gyűlt a lábaim közé az izmos felsőteste láttán. Ahogy a hasizmai megfeszültek minden mozdulatára. A kevéske mellkasszőre egyre sötétebbnek tűnt, ahogy lefelé vándoroltak a szemeim. Nash kibújt a farmerjából és félredobta. A farka kidudorodott a bokszeralsója alatt, olyan erősen feszítette az anyagot, hogy azt gondoltam, a varrás megadja magát.

Az ágy szélén ültem és amikor Nash térdre ereszkedett előttem, ugyanazt az éhséget láttam, amit éreztem.

– Van fogalmad róla, hányszor gondoltam rád itt, az ágyamban, így? Minden módon, ahogy meg akartalak kapni?

A keze a tarkómhoz ért. A meleg érdessége éles ellentétben állt a hűvös selymességemmel. Nem szóltunk egy szót sem, ahogy az ajkaimat az övéihez vezette. A másik karjával átkarolt, közelebb húzva a testünket, a mellkasához préselve a melleimet, miközben felfalta a számat.

Átkaroltam a vállait és az ujjaim belegabalyodtak a hajába. Borosta súrolta végig az államat, ahogy az ajkai lesiklottak a nyakamhoz. Megtalálta azt a pontot, azt, amitől elgyengültem, és gyengéden megszívta.

Megragadtam a bicepszét. A torkomban felépült nyögésnyöszörgésként tört elő belőlem. Nem kaphattam eleget belőle, és többet akartam.

Több kellett.

– Nash.

– Állj fel nekem.–A hangja rekedtes volt és pokolian szexi.

Lazított a fogásan és úgy tettem, ahogy mondta.

Nash kezei a csípőmhöz mozdultak; a hüvelykujjait beakasztotta az alsóm sima csipkéje alá és lecsúsztatta a lábaimon. Finoman, lassan húztavissza felfelé az ujjbegyeit, amitől libabőrös lettem. Megfogta hátul a combjaimat. Lehajtotta a fejét a középpontomhoz, mélyen beszívta a levegőt és aztán egy csókot nyomott a csupasz puncimra.

A kezeim belemerültek a piszkosszőke hajába. Szükség futott át rajtam. A szájához emeltem a csípőmet.

A hüvelykujja a csiklóm felett lebegett, kiváltva belőlem egy nyögést és majdnem elvesztettem az egyensúlyom.

– Nyugi, Mace. – Kicsit kuncogott, a hangja a bőrömön vibrált. A kezeit előre csúsztatta a combjaimon és gyengéden megnyomta, némán mondva, hogy üljek le.

Engedelmeskedtem a parancsának, hirtelen idegesen.

Ez volt Nash.

Ezek voltunk mi.

Atyám, akarom őt.

Mi történik, amikor holnap felkelünk?

Mi történik, amikor mindent megtud?

Nem akartam erre gondolni. Most nem.

Nash észrevette bennem a változást. – Hová kalandoztál?

– Itt vagyok – biztosítottam halkan.

– Nyílj meg nekem, bébi.

Kissé szétnyitottam a lábaimat, a hűvös levegő megcsapta a nedves központomat és túlságosan is tudatosította bennem, mit fog velem ez a férfi csinálni.

Nash rátette a kezeit a térdeimre és gyengéden előrébb húzott. Aztán még szélesebbre tárt, elhelyezve pont úgy, ahogy akart. – Tökéletes vagy. –A tekintete ezt majdnem elhitette velem.

Csókokat hintett a térdemtől végig a belső combomon. Fel az egyik lábamon és le a másikon, a puncimat szándékosan kerülte.

– Szükségem van rád–könyörögtem neki, teljesen biztos voltam abban, hogy a spontán öngyulladás határán állok.

– Készen állsz rá, hogy megkóstoljalak? – Reszelős hangja felerősítette bennem a kétségbeesést.

Lehunytam a szemeim. – Igen. Istenem, igen.

Megint kuncogott, lágyan és halkan. Nem kellett ránéznem Nashre, hogy tudjam, a jellegzetes vigyorát viseli, mert hallottam.

– Jó. – Meleg lehelete végigsuhant a szabaddá tett középpontomon. – Mert egy másodpercet sem tudok tovább várni.

Hosszan végigsimított a nyelve hegyével, egészen addig nyalt, míg el nem érte a duzzadt csiklómat és aztán ott körözött.

Felnyögtem az érzetére. Elfelejtettem, milyen jó érzés volt ez. Milyen jó volt ő.

– Édesebb vagy a méznél, Bee.

És mintha tudta volna, mire van szükségem, Nash mélyen belém nyomta a nyelvét és elkezdett dugni.

Ki és be.

Lassan és mélyen.

Olyan kurva jó.

Megmarkoltam a takarót. Közelebb és közelebb kerültem a peremhez. A csípőmet a száján ringattam, kicsit több kellett.

Erős, durva kezek nyugtatták le a lökéseimet. Már azon voltam, hogy elmondjam neki, mit gondolok erről, amikor két ujját belém csúsztatta. Ki és be pumpált, őrületbe kergetve ezzel.

Lihegve a„Többet” és a „Kérlek” hagyta el az ajkaimat.

Nash megforgatta a csuklóját és begörbítette bennem az ujját.

– Ó, Istenem – kiáltottam fel.

Az orgazmus határán ingadoztam. Nash szája még egyszer megtalálta a csiklómat. A kezeim visszataláltak a tarkójához, magamon tartva őt. Amikor a fogaival enyhén megharapta az érzékeny dudort, extázisban törtem ki.

A lábaim megfeszültek körülötte, ahogy az orgazmusom eluralkodott rajtam és elélveztem az arcán. Addig nyalt, amíg végül a testem abbahagyta a remegést. A lábaim elernyedtek és az ágyra hanyatlottam.

– Elfelejtettem, milyen jó voltál ebben – ismertem bekifulladva.

– Még csak most kezdtük el – ígérte Nash.

A szavai olyanok voltak, mintha benzint öntöttek volna a parázsló lángra, újra elnyeltek.

Másodpercekkel ezelőtt jóllakott voltam, de már nem így volt. A könyökömre támaszkodva magamba szívtam őt. Borostája az orgazmusom bizonyítékától csillogott, és felvette a pólóját a padlóról, hogy megtörölje az arcát. Amikor felállt, a legkisebb nyögés csendült a torkomban a lenyűgöző látványra. Farkának minden egyes dicső centije vigyázzban állt. Jobban akartam őt magamban, mint a következő lélegzetemet.

Nash lehajolt és csókot nyomott az ajkaimra. – Menj fel a fejtámlához.

Nem kellett kétszer mondani, megmozdítottam a testem és felcsúsztam az ágyon, nem véve le a szememet Nashről.

A matrac lesüllyedt, ahogy elhelyezkedett fölöttem. A behajlított alkarján egyensúlyozott, a farka kemény és forró volt a combjaimon, a tekintete fogva tartotta az enyémet.

Szavak nélkül beszélgettünk.

A szemeiben azt az életet láttam, amit élhettünk volna, ha a dolgok másként alakulnak.

Ajkaival lazán végigsimított a számon, mintha a világ összes ideje a miénk lenne. Mintha ez nem a vég kezdete lenne. De én tudtam az igazat. Mi már végeztünk.

Nem akartam gondolkodni. Csak magamban akartam érezni őt.

– Nash – mondtam megint a szájának.

Az ajkai nem hagyták el az enyéimet, ahogy a kezével az éjjeli szekrény fiókjában kotorászott. A tenyerembe nyomta a fóliacsomagot és a sarkaira helyezkedett.

A fogaimmal téptem fel és legörgettem Nash gránit farkán.

– Dugj meg – parancsoltam és a párnára estem.

Habozás nélkül azt mondta – Nem.

– Hogy érted azt, hogy nem? – kuncogtam. – Elég biztos vagyok abban, hogy a farkad készen áll.

Ismét odahelyezte magát fölém, a farka a bejáratomnak nyomult. – Nem foglak megdugni, Bee. – Összefonta az ujjainkat. – Nem ma este. – Alapos megfontoltsággal ereszkedett belém.

A szavai mögötti jelentés súlya átszúrta a szívemet.

Minden kimért lökés azt mutatta, hogyan érez.

Nash tekintete addig tartotta az enyémet, míg túl sok nem lett és elfordultam.

Megszorította a kezemet. –Nézz a szemembe, Mace!

Éreztem a könnyek szúrását. Nem tudtam ránézni.

– Kérlek, Bee!

Ez volt a vesztem. Nem tudtam tovább megtagadni, a kék íriszem az ő zöldjére tapadt.

„Szeretlek, Bee.”

„Én is szeretlek.”

Egyikünk sem mondta ki a szavakat.

Nem kellett.

A holnap mindent megváltoztathat, de a ma éjjel legalább a miénk volt.

Tizenhatodik fejezet

Nash

 

Fordította: Suzy

 

Beittam Macy alvó alakját magam mellett. Ahogy a rézszínű haja szétterült a fehér párnahuzaton, mellkasának egyenletes emelkedését és süllyedését. Arra gondoltam, milyen jó érzés volt a karjaim között tartani őt a múlt éjjel, miközben az ujjaimmal végigsimítottam a csupasz hátán, imádtam érezni a selymes, sima bőrét. Jó sokáig ébren maradtam, miután elaludt, csak hogy hallgassam a lélegzését, mert az emlékezetembe kellett vésnem a hangját.

Nevezheted hatodik érzéknek vagy bármi baromságnak, aminek akarod. Valamit mondani akart nekem és valahogy tudtam, ha azok a szavak elhagynák az ajkait, akkor nem lennénk itt, így.

Nem lettem felkészültebb arra sem, amit ma reggel akart mondani.

Óvatosan, hogy ne ébresszem fel, kicsúsztam az ágyból és kivettem egy sportgatyát a komódomból a fürdőszobába menet. Felvettem és halkan elvégeztem a reggeli rutinomat, mielőtt lábujjhegyen kimentem a szobából.

A konyhában főztem egy kanna kávét és elővettem a telefonomat, hogy ellenőrizzem a radart, mielőtt rádugtam a töltőre.

Kinyitottam a hűtőt és kivettem belőle a tojásokat, bacont, epret, krémsajtot és egy vekni burgonyás-fonott kenyeret a Crystal Creek Pékségből. Reméltem, hogy Macy még mindig szereti a francia pirítóst, mert azt tökéletesítettem az évek alatt.

Negyven perccel és két bögre kávéval később felnézve Macyt láttam a konyha bejáratában, mosollyal az arcán figyelt engem. Egy pillantás rá kiszívta a levegőt a tüdőmből.

Pokolian szexin nézett ki, ahogy ott állt, a haja befonva és az egyik olyan fekete pólóm volt rajta, aminek mellkasán a Jaxson’s Garázs logó futott keresztül. A szegélye a combja közepéig ért, és nem tehettem róla, de azon tűnődtem, vajon visel-e valamit alatta.

– Jó reggelt!

– Jó reggelt!– Álmosan mosolygott rám, és rohadjak meg, ha nem imádtam.

– Miért vagy olyan messze?

– Csak befogadom a látványt. – Felém mutatott az ujjával le és fel. – Nem fogok panaszkodni, de talán póló nélkül sütni a bacont nem a legjobb ötlet.

Vigyorogtam. – Valóban?

Belépett a helyiségbe és elcsent egy bacont a mellettem lévő tányérról.

– Ne olyan gyorsan. – Elkaptam egy gyors csókra és aztán a kezemben lévő spatulát használva a konyhaasztalra mutattam. – Ülj le. Két percen belül kész lesz.

– Akarsz segítséget?

– Szó sem lehet róla. Ülj le. Intézem ezt.

Egy hosszú másodpercig bámult, vívódott, hogy kövesse-e vagy sem a parancsomat, mielőtt kihúzott egy széket és leült.

Egy tányérra tettem az utolsó darab eperrel és krémsajttal töltött francia pirítóst és öntöttem Macynek egy bögre kávét. Kikerekedtek a szemei, ahogy letettem elé a reggelit.

– Nash, ez hihetetlenül néz ki – mondta megnézve a tányért az eperrel töltött francia pirítóssal. – El se hiszem, hogy te csináltad.

Ökölbe szorítottam a kezem és szúró mozdulattal a mellkasomhoz lendítettem, pont a szívemhez. – Megsebeztél, Mace. – Gúnyos sértettség telítette a hangomat.

A szemeit forgatta és nevetett.

Elvettem a tányéromat a pultról, újratöltöttem a bögrémet és leültem vele szemben.

– De komolyan, le vagyok nyűgözve. – Vigyorgott és hozzátette – Olyan készíts egy képet és posztold a közösségi médiában lenyűgözve. Ez messze van az odaégett bageltől és krémsajttól.

– Sosem fogod ezt elfelejteni nekem?

– Valószínűleg nem – nevetett. – Úgy értem, felgyújtottad a kenyérpirítót.

Hiányzott a régi, ismerős évődésünk. – Púp vagy a hátamon. Tudod?

Igen, de szeretsz.

Ahogy rám nézett, tudtam, hogy azok a szavak a nyelve hegyén vannak, még ha nem is mondta ki őket.

Belevágott a reggelijébe és bekapott egy falatot. Az ajkait elhagyó nyögéstől megrezzent a farkam.

– Szent ég! – Újabb villányit emelt a szájához. – Olyan jó – sóhajtotta. – Ó, Istenem!

– Szeretnéd, ha magatokra hagynálak titeket? – Kuncogtam és ettem egy falat reggelit.

– Ha-ha. – Macy rám mutatott a villájával. – Fogd be!

Eltelt néhány perc, míg elégedetten, csendben ettünk.

Amikor megéreztem magamon Macy szemeit, felnéztem és találkozott a tekintetünk. Elpárolgott a percekkel ezelőtti játékosság. A koncentrált tekintete nyilvánvalóvá tette, hogy valamin dolgozik a fejében. Talán olyan szavakat keresett, amiket nem akartam hallani.

Visszatért… a tegnap esti érzés. Ami csomóba kötötte a gyomromat.

Erőltetett mosollyal mondtam neki – Siess. Terveim vannak számunkra.

Talán a homokba dugtam a fejem. Talán a tetteim egy puncihoz hasonlítottak. Talán csak egy férfi voltam, aki a lelke másik felével ült szemben, megtagadva, hogy elengedje azt.

Mosoly húzódott Macy szép szájának sarkán. – Tényleg?

– Ja. –Bedobtam a francia pirítósom utolsó falatját a számba és elvigyorodtam.

Néztem, ahogy a súly elhagyja a szemeit. Ez mindent elmondott, amit tudnom kellett. Hogy nem én voltam az egyetlen, aki egy kicsit tovább akarta halogatni.

Elöblítettem a tányéromat és betettem a mosogatógépbe.

Macy betette a tányérját a mosogatóba és hátulról átkarolt. – Köszönöm a reggelit. Finom volt.

– Szívesen. – Szembefordultam vele és átkaroltam.

Volt egy kis krémsajt maszat a szája sarkában. Lehajoltam és a nyelvem hegyével lenyaltam. Aztán a fogaim közé vettem az alsó ajkát.

Macy kezei a csupasz hátamba mélyedtek. Megfogtam az arcát és belemerültem a szájába. Eper és krémsajt és tökéletesség íze volt.

Tegnap éjjel időt töltöttem vele, de ma reggel, meg akartam dézsmálni. Az egyetlen dolog, ami visszatartott attól, hogy a konyhaasztalon dugjam meg az volt, hogy az óvszer a hálószobában volt és terveim voltak. Nem volt sok időnk, mert vihar közeledett. Már kezdett kicsit késő lenni ahhoz, amit terveztem.

Lelassítottam a csókot a farkam nagy csalódására és hátraléptem. Bármennyire is belé akartam magam temetni napokra, volt valami rohadtul fontosabb. Emlékeztetnem kellett magamat arra, milyen jók voltunk együtt azelőtt, mielőtt minden elszaródott. Nem számított, mennyire elbasztam vagy bármit is kellett mondania nekem…. ez nem fog változtatni ezen.

Nem engedem meg.

– Menj öltözni. Tíz perc múlva indulunk.

Macy a csípőjére tette a kezét. – Elmondod, hová fogunk menni?

– Meglepetés.

Utálta a meglepetéseket; legalábbis ezt állította, de tudtam, hogy titkon szereti.

– Akkora hólyag vagy. – Sarkon fordult és én rácsaptam a fenekére.

– Már csak kilenc perced van.

Macy szembefordult velem és próbált szigorúan rám nézni, de csúfosan megbukott. – Tudod, mit mondanak a visszavágásról… – Hagyta a levegőben lógni a burkolt fenyegetést és elsétált.

Messzire jutottunk az elmúlt néhány hétben. Elhalványult a közöttünk lévő kellemetlen érzés és úgy tűntvisszataláltunk egymáshoz.

 

* ***

 

Majdnem egy órával később beálltam a füves területre és leparkoltam. Később indultunk, mint terveztem, így nem volt annyira sokkoló, hogy csak mi voltunk ott.

Leállítottam a motort és felé néztem.

Csőtop volt rajta, levágott szárú farmerral és az egyik baseball sapkám volt a fején. Olyan kurva aranyosan nézett ki, különösen a hátul lévő nyíláson áthúzott copfjával.

Sóvárgónak tűnt, ahogy kinézett a szélvédőn a patak túlpartján lévő fasorra. – Évek óta nem voltam itt – mondta nem véve le a szemeit a vízről.

– Tényleg? – kérdeztem kicsit szomorúan a vallomásától.

Ez volt a mi helyünk.

Majdnem annyira szeretett itt lenni, mint én. Állandóan ide jártunk… egy élettel ezelőtt. Tudtam anélkül, hogy kimondta volna, hogy én voltam az ok, amiért távol maradt. A mellkasom összeszűkült a tudatra.

Gyengéden megszorítottam a csupasz krémszínű combját. – Gyerünk, Mace. Menjünk, fogjunk ki néhány halat.

Végre rám nézett. – Rendben, de én csalizom fel a horgomat. – Elmosolyodott és kiszálltunk a teherautómból, amit a Mustang helyett választottam.

Macy vitte a botot, amit használ majd és a csalis vödröt, míg én vittem a másik botot és a hűtőtáskát. Amint elértünk a dokk széléhez, Macy leült és hagyta, hogy a lábai lelógjanak a széléről.

A szemét védve a naptól, felnézett rám és elvigyorodott. – Emlékszel arra, mikor rettentő mérges voltam rád és Tuckerre, mert azt mondtad, nem mehetek horgászni veletek?

– Úgy érted, arra, amikor kiborítottad a csalis vödrünket és savanyú gumicukor gilisztával töltötted meg és földet szórtál rá? – Nevettem az emlékre. – Egyetlen átkozott halat sem fogtunk aznap. – Leguggoltam mellé és kinyitottam a gilisztatartót.

Macy belenyúlt, kivett egyet és a zsinórja végére akasztotta, én követtem a példáját. Mindketten álltunk és óvatosan bedobtuk a zsinórjainkat, mielőtt leültünk egymás mellé a napsütötte fafelületre.

– Néha annyira idegesítő voltál – viccelődtem.

– Ó, hagyd abba. – Macy megbökte a vállamat. – Szerettél, és ezt te is tudod.

És pont így, az egyetlen dolog, amit egymásnak mondtunk mindig, napvilágra került.

A szavai elfojtották a könnyed évődésünket és egyikünk sem mondott semmit.

Akartam – ez átkozottul biztos volt –, de tartottam a számat. Tudtam, hogy még nem áll készen rá.

Az egyik kezemmel fogtam a horgászbotomat és a másikkal kinyitottam a hűtőtáskát.

Belenyúltam, kivettem belőle egy doboz Dr. Peppert Macynek és odaadtam neki, mielőtt kivettem egyet magamnak.

– Kösz – mondta elvéve tőlem. Kis idő múlva halkan hozzátette. – Csak utáltam. hogy mindig otthagytatok.

– Nem annyira, amennyire én utáltam, hogy otthagytalak. – Előrehajoltam és végigsimítottam az ajkait az ajkaimmal. – Örülök, hogy itt vagy.

– Én is – suttogta az ajkaimnak.

Vagy egy órán át horgásztunk és nem fogtunk semmit, amit érdemes lett volna megtartani, de nem számított. Az egyetlen, amivel törődtem, hogy vele voltam.

Mennydörgés dübörgött a sötétedő felhőkön át, ahogy elkezdtek hullani az esőcseppek. Összekapkodva a cuccainkat, elinaltunk a dokkról. Másodpercekkel azután, hogy bemásztunk a teherautó fülkéjébe, leszakadt az ég és a cseppekből özönvízszerű felhőszakadás vált.

Macy becsapta az ajtót, épp, amikor villámlott. – A fenébe, közel volt.

Vízfüggöny zúdult le a szélvédőn.

Lenyúltam az ülés alatt tartott kék törlőkendőért és letéptem egyet. – Tessék – mondtam Macy felé nyújtva. Egyet magamnak is letéptem. – Jól szórakoztál?

– Csodás volt. – Letörölte a vizet a homlokáról. – Nem is tudtam, mennyire hiányzott, hogy itt legyek.

– Bármikor visszajöhetsz, csak szólj. – Bedugtam a kulcsot a gyújtáskapcsolóba és beindítottam a motort.

Macy a combomra tette a kezét. – Nash, várj.

Felé fordultam, felemeltem a kezem, hogy megsimogassam az arcát és felkészítettem magam – Mi az, Bee?

Megfogta a csuklóm és belehajolt az érintésbe. Azok a szép kék szemek tartották a tekintetemet.

Macy kissé megmozdította a testét és csókot nyomott a tenyerem közepébe. – Semmi. – Megrázta a fejét. – Semmiség.

Ahelyett, hogy erőltettem volna, hogy beszéljen hozzám, ahogy kellett volna, közelebb húztam és hosszan megcsókoltam. Becsúsztattam a nyelvem a szétnyílt ajkai közé, megköszönve a hatalmasságoknak, hogy elengedte.

Macy törte meg a csókot. – Elállt az eső. Mennünk kéne.

Visszaült a helyére, bekapcsolta az övet és én is így tettem.

– Valami ötlet, hogy mit akarsz vacsorázni?

– Komolyan? Csak most reggeliztünk.

Kihátráltam a parkolóból. – Ja, vagy két órája. Be kell ugranom a boltba, hogy vegyek pár dolgot, szóval, ha meglátsz valamit, amit akarsz, csak dobd be a kocsiba.

– Rendben. – Macy előrehajolt és bekapcsolta a rádiót. – Mitszólsz a tacóhoz?

Bólintottam. – Határozottan benne vagyok a tacóban.

Eldöntve a vacsorát és a zenével halkan együtt éneklő Macy hangjával elindultunk a város felé.

Nem tartott sokáig, mire behajtottam az élelmiszerbolt parkolójába. Kiszálltunk a teherautóból és bár elállt az eső, a talaj nedves volt. Amikor átkaroltam Macyt, ő az oldalamhoz simult. Megpusziltam a halántékát, miközben átvágtunk a gőzölgő járdán és bementünk az automata ajtón. Vonakodva engedtem el Macyt, hogy elvegyek egy bevásárló kocsit.

A paradicsomok mellett voltunk, amikor egy hang, amit jól ismertem, betöltötte a teret.

– Nash bácsi! Macy néni! – kurjantotta Shayne. Elszáguldott az előre darabolt gyümölcsök mellett és egyenesen felénk tartott.

Elléptem a kocsitól és kitártam a karjaimat, hogy elkapjam. – Hali, Maki! Hogy van a kedvenc csajom? – kérdeztem, ahogy a karjaim közé kaptam.

– Édesen és pimaszon – kuncogott.

Megpusziltam Shayne arcát és lábra állítottam, miközben Tucker és Camryn közeledett. Shayne odament megszeretgetni Macyt és mivel Macy Shayne-re összpontosította a figyelmét, nem vette észre a pillantást a legjobb barátaink között, hogy együtt látnak minket.

Tucker kérdőn húzta fel a szemöldökét. – Hé, haver. Mit kerestek itt?

Camryn odajött hozzám és megölelt. Szórakozott kifejezéssel az arcán egyenesen Tuckerhöz intézte a szavait. – Bébi, én most vállalni fogom a kockázatot és azt tippelem, hogy élelmiszert vásárolnak. – Felnézett rám. – Ne törődj vele.

Az ilyen pillanatok miatt bánom, hogy olyan keményen ítéltem meg Camrynt, amikor először találkozott Tuckerrel. A szarkasztikus, sziporkázó elméjevolt az egyik dolog, amit szerettem benne. Camryn olyan tökéletesen illett közénk; mintha mindig is itt lett volna.

– Hogy érzed magad, Mama? – kérdeztem.

– Egy kicsit jobban most, hogy a reggeli rosszullétek elmúltak – válaszolt Camryn.

– Hála Istennek – motyogta Tucker.

Tudtam, hogy Tucker aggódott, különösen abból, hogy amikor munkában volt, naponta többször írt neki, hogy ellenőrizze.

– Macy néni, gyere, nézd meg a Mama hasát. – Shayne hangja tele volt izgalommal. Megfogta Macy kezét és a kis körhöz vezette.

Camryn szorosan megölelte Macyt. – Csajszi, úgy érzem, mintha egy örökkévalóság óta nem beszéltünk volna. Ha nem tudnám, azt hinném, hogy kerülsz engem.

Macy viszonozta Camryn ölelését és én voltam az egyetlen, aki látta Macy arckifejezését. Úgy nézett ki, mintha fájdalmai lettek volna, de ugyanolyan gyorsan el is tűnt.

– Sajnálom – mentegetőzött Macy. – Elég őrült dolgok voltak a munkahelyen.

Shayne a sarkain ugrált. – Mutasd meg, Mama!

– Rendben, édesem. Nyugodj meg. – Camryn nevetett és aztán simára húzta magán a pólóját, felfedve a legparányibb babapocak nyomát.

Shayne kis körben megsimította Camryn hasát, mintha egy Buddha-szobor lett volna. – Tudtad, hogy a baba minden héten másféle gyümölcs- vagy zöldségméretű? Ezen a héten szilvaméretű. – Shayne megpördült, felkapott egy szilvát a tartóról és felmutatta.

– Tényleg? Milyen klassz. Fogadok… – Macy köhögött és újrakezdte. – Fogadok, izgatott vagy, hogy nagy testvér leszel, hm?

– Aha. Bár egy örökkévalóságig tart. – Csípőre tette a kezét. – De legalább a jó része az, hogy a Mama nem elefánt. Tudtátok, hogy a mamaelefánt terhessége majdnem két évig tart? – Shayne egyenesen a csapatnak intézte a kérdést.

A kölyök túl okos volt a saját hasznára.

– Ezt nem tudtam. – Tucker felé fordítottam a figyelmemet. – Az anyukádhoz mentek?

– Igen. Fokhagymás kenyeret kellett vennünk a vasárnapi vacsorához. Ti ketten is átjöttök, ugye?

– Kérlek, Nash bácsi – könyörgött Shayne és összetette a kezeit.

Macyre néztem. A testbeszéde elárulta, hogy ez a legutolsó dolog, amit tenni akart.

– Ma nem, Maki. De öleld meg a nagyidat a nevemben.

Duzzogott. – Rendben. Így lesz.

Camryn Macy kezéért nyúlt. – Ne felejtsd el, hogy szombaton brunch randink van. – Camryn egy újabb ölelésbe húzta Macyt.

– Találkozunk akkor – ígérte Macy.

Tucker ránézett Shayne-re. – Bogárka, öleld meg Macy nénit és Nash bácsit búcsúzóul.

Shayne először Macyt ölelte meg és utána jött hozzám.

Leguggoltam, szoros ölelésbe vontam. – Szeretlek, Maki.

– Én jobban szeretlek, Nash bácsi – válaszolta. Aztán odasétált Camrynhez és a kezét Camryn tenyerébe csúsztatta.

Tucker hátba vágott. – Találkozunk holnap a melóban. Jobb, ha nem késik a segged.

Tudtam, hogy viccel, mert ritkán kések, ha egyáltalán. – Értettem, főnök.

– Apu. – Shayne kinyújtotta a szabad kezét.

Tucker benyúlt a zsebébe és egy fényes negyeddollárost tett a kinyújtott kezébe. Aztán felborzolta a haját és elsétáltak.

– Esküszöm, ennek a gyereknek már tizenkét éves korára ki lesz fizetve a főiskola – jegyeztem meg, ahogy néztük őket elmenni.

Macy félszívvel nevetett. – Ne is mondd.

– Kész vagy a befejezésre? – kérdeztem.

Vállat vont. – Persze.

Macy csendes volt, míg befejeztük a vásárlást és az is maradt, míg visszamentünk hozzám.

– Mi a baj? – kérdeztem, míg bevittük az élelmiszereket a konyhába.

– Semmi. Miért?

Elkezdtem kipakolni a szatyrokat és eltenni az ételeket. – Csendes voltál, ennyi.

– Jól vagyok. Csak fáj a fejem.

– Valószínűleg van ibuprofen a fürdőszobai gyógyszeresszekrényben – mondtam neki a vállam fölött.

– Szerintem, veszek be egyet. – Várt egy kicsit és aztán megkérdezte – Nem bánnád, ha lezuhanyoznék?

Azon voltam, hogy megkérdezzem, akar-e társaságot, de amikor felé fordultam, a szavak elhaltak az ajkaimon.

Úgy tűnt, minjárt elsírja magát.

Nem vettem be a csak fejfájás baromságot. – Mace, beszélj hozzám.

– Azt mondtam, jól vagyok –harapott. – Sajnálom. Tényleg. Nem akartam rád förmedni.

Azon törtem a fejem, hogy kitaláljam, mi a franc történt a horgászós hely és a most között, de nem ugrott be.

De mielőtt bármi mást mondhattam volna, elmenekült a folyosón. Úgy döntöttem, jobb lesz, ha adok neki egy kis teret, így folytattam az élelmiszerek elpakolását.